2017. január 29., vasárnap

Blog: Személyzeti buli - A bulisuttyó

Ha egy viszonylag népesebb cégnél dolgozol és több alosztálya van, amelyekkel nincs semmilyen kapcsolatod - egyetlen összekötő kapocs a vezér személye - előfordulhat, hogy a céges buli bőven tartogathat számodra meglepetéseket. Inkább kellemetlent.
A céges buli eleve egy lutri. Ki tud eljönni, ki nem ér rá?
Általában attól függően érzed jól magad, hogy a környezetedben mennyi olyan személy tartózkodik, akiket kedvelsz vagy éppen kerülnél. Ha a bulin van bőven ital, étel és zene, ehhez társítva pedig csupa, számodra pozitív személy, akkor nagyon jól tudod majd érezni magad, mert ha minden kötél szakadna, még mindig iszol egy liter rövidet és bepattanva egy taxiba, leléphetsz.

Aztán az is lehet, hogy alig ismersz valakit. Ha természeted kifejezetten barátkozó, nincs gond, mert hamar megtalálod a közös hangot azokkal az emberekkel, akikkel lehet cimbizni és iszogatás közben jót beszélgetni. Ők azok, akiket már a taxiban, kótyagos fejjel megkeresel a facebook-on és bejelölöd, hacsak nem előztek be.

Meg vannak azok az emberkék, akik mindenkinél jóval hangosabbak, meg vannak győződve saját fontosságukról és ennek hangot is adnak. Mert ez a kategória eleve úgy szocializálódott, hogy hangos legyen, akár egy sakál, és a társaság közepe, annak ellenére, hogy erre semmilyen kvalitása nem jogosítja fel, csak az, hogy a termete miatt, akár egy kisbolygó, a többiek kénytelenek helyet szorítani neki és ha nincs szerencséd, pont melletted horgonyozik le, hogy eleresszen valami szellemességet, amin, mivel céges buli és nem biztos, hogy tudod, milyen pozícióban leledzik, igyekszel, vele ellentétben, megadni a tiszteletet azzal, hogy meghallgatod és a végén udvariasan díjazod erőfeszítéseit egy mosollyal.
Ezen néha úgy felbátorodik, hogy ugyanazt a poént még párszor elsüti és még szellemesebbnek igyekszik látszani, valakinek, aki fontos a csoporthierarchián belül, akinek szava van, aki "tudja", mi a dörgés.

De nem tudja.
Általában egy ostoba seggfej az illető, demagóg dumával és olyan nézetekkel, amelyeket a derék amerikai Trump elnök is megirigyelne.
 - Le a feketékkel, kisebbséggel, a vidékiekkel és a melegekkel, ellenben látod ott azt a kis vöröst? Annak eszméletlen a segge.
A demokráciát addig hirdeti, amíg az "ő igaza" van érvényben. Válogatás nélkül mindenkihez van egy félszava, amellyel szintén arra igyekszik rájátszani, hogy őt ismerik, szeretik és adnak a szavára.
Azonban a harmadik mondata után már látod, hogy egyetlen kedves szava nincs senkihez, csak beszólogat, viccesen támad, azzal igyekszik a többiek figyelmét kicsikarni, hogy egy harmadikon veri le a port, majd átfordul egy másik emberhez. Így ő, mint téma, sosem kerül előtérbe, ellenben állandó jelleggel tud égetni valakit és akkor boldog, ha ezzel a többiekből kiválthat némi talmi cinkosságot.

Teszem azt, dohányoznál, kisomfordálsz és biztos lehetsz benne, hogy ő már kint van, négy embernek osztja a nem létező észt (vagy eszet), és olyan poénokkal vértezte fel magát, amiket jobb esetben te már az óvodában levetkeztél.
Csalódottan igyekszel kerülni, ám ő már a svédasztalnál tolakszik, hogy amikor kiszedtél egy kanálnyi falatot a tányérodra - az övé már púposra van pakolva, hiszen ingyé' van - vicceskedve neked szegezi, hogy "ugyan már, hagyj a többieknek, de azért ő csak viccel, meg egyél ám nyugodtan, mert amúgy meg rád fér pár kiló színhús. - mintha titkon ő lenne a dietetikusod és legjobb barátod, aki félti az egészséged és a házigazda is, aki fizeti az ételt-italt, holott egy sokadik senki, nagy valaggal és arccal, amely ha ledobná magáról olcsó ruháját - a buli kezdete után már leette magát - tökéletesen felcserélhető lenne. Már a hatalmas segge a hatalmas arcával.

Az étvágyad már elmegy és azt veszed észre, hiába vagytok hatvanan, ha ez a tulok öt percenként bele tud gyalogolni az aurádba.
Suttogva kérdezel rá másoktól, akik szintén a cégnél dolgoznak és talán jobban ismerik: - Ki ez a fasz?
A válasz pedig nem túl meggyőző, mert a suttyó közeli kollégái legalább annyira megtalálhatatlanok számodra, mint kinyomozni, hogy mennyibe került valakin egy tetoválás: Akik ismerik, szintén messzire kerülik, mert eleget találkoznak vele munka közben, a tetoválásokról meg többnyire kiderül, hogy ingyen volt, mert ismerős csinálta... (Egy időben frankón elgondolkodtam rajta, miből élnek meg a tetkó készítők, annyi ismerősöm mondta azt, hogy neki baráti alapon csinálták meg és nem került semmibe.)

Végül eldöntöd, hogy nem veszel róla tudomást. Hidd el, ez nem olyan nehéz. Persze, még így is közel kerülhet hozzád, rád tehénkedhet, hogy belekiáltsa a helyiség levegőjébe, hogy "Milyen állat a buli" - viszont sokkal könnyebben felülemelkedhetsz személyének súlyán (tehénkedésen kívül persze), ha a szemed sarkából megpillantod és történetesen éppen állsz, simán fordulj el, ellenkező irányba. Ülve nehezen kivitelezhető, de gyakorlással menni fog. Ha csak nem a fal mellett bámultad a táncolókat, akkor még bőven lesz látnivalód elfordulva is, a suttyó pedig nem lesz benne ebben a látványban.

Egy óra után, a tested már ösztönösen cselekszik és denevért megszégyenítő hang-lokációval képes leszel azelőtt kikerülni, hogy feléd juthatna a táncparketten vagy a mellékhelyiség felavatása előtt, ahol korábban már beelőzött.  Mert csodálatos dolog a testünk és az élet összes területén védelmez minket. A suttyóktól például, sok más módszer mellett, pont így.

Végül a közeli kollégáihoz is eljutsz, de nem úgy, hogy te faggatódzol róla, hanem elszólják magukat és cseppet sem hízelgő stílusban. Ekkor tudod meg, hogy Stüszi - legyen ez a paraszt neve - nem épp a kollégái kedvence (Milyen meglepő!) és többnyire valamilyen okból tartanak tőle, azért igyekeznek eltűrni atyáskodó, felszínesen semmilyen viselkedését.

Habár bulizni mentél, hirtelen benne találod magad egy elgondolkodtató helyzetben, amiben megismertél egy embert, aki álomvilágban él, amelyben családias szeretetben él, és senki nem nyitja fel a szemét, hogy téved. Lassan kiderül, hogy nem csak azért, mert tartanak a bohóc haragjától - mert az önérzeten kívül van benne még harag és testi erő is, gondolkodni nem szeret - hanem azért is, mert szánják őt, amit ő tévesen dekódolt kollegális kedvelésnek.

És te sem fogsz odaállni elé, hogy elmondd neki: - Te, suttyó, akkor paraszt vagy, hogy az összes közeli kollégád utál és valószínűleg a feleséged - ha van egy ilyennek - most örül, hogy itt iszod le magad, mert otthon nehezen viseli el azt a buflák fejed és alpári, ostoba stílusodat.
Vagy megsajnálod, vagy kineveted, vagy összemosod a kettő közötti érzéseidet.
De nem fogod jobban kedvelni.
Nem is tudnád, mert ellentétes a jelenség mindennel, amit befogadnál. Pusztán megérted.

Megérted, hogy a suttyó végtelenül magányos és ürességét és ezt a magányosságot próbálja felaprózni azzal, hogy mindenkinek odavet valamit, mert ilyenkor úgy érzi, közéjük tartozik. Mint amikor egy apró gyertyával bevilágítanád a hatalmas, sötét termet.

A legrosszabb azonban, hogy ha tudat alatt ő is sejti, mi vele a probléma, ezen már képtelen változtatni, hiszen elég sokáig élt ahhoz, hogy ne változtasson és belecsontosodott a viselkedésébe. Bárhogy billentenéd ki, erre neki, tőled, akit akkor lát először, nincs szüksége, pedig egy sör mellett választ kereshetnétek együtt az élete értelmére.

Te viszont sosem tennél olyan ostobaságot, hogy őt hívd meg sörözni.
Most is csak azért vagytok egy helyiségben, mert ez egy céges buli...

2017. január 27., péntek

Blog: Mari + Pisti

Az 1-es villamossal araszoltam hazafelé. Az egyik állomáson, valahol a Hungária krt. 15. és a Lurdy ház között kiszúrtam egy "tag"-et az egyik oszlopra fújva, a megállóban: Mari + Pisti

Mary and Steve

Mary and Steve gyermekkoruk óta ismerték egymást. Együtt cseperedtek, együtt növögettek és együtt tépték ki a legyek szárnyát a hűvös kisszobában, Tarjánrecegőn, egy poros falucska tisztaszobájában, miközben anya és nagyi a konyhában tüsténkedett. Anya fia volt a Steve, míg a szomszéd Bori néni lánya az alig fél évvel fiatalabb Mary.
Nagyon sok időt töltöttek együtt. Kivétel, mikor Steve egy időre az apjához került, aki katonatiszt volt és nem bírt a vérével. Ezért is költözött el anyától egy olyan korban, amikor az egyedülálló nő szitokszónak számított.
De Steve nem bírta az apai vasszigort. Minden nap tett rossz fát a tűzre és minden nap kapott a szíjjal. Végül apa megelégelte - négy kemény hónapot bírt ki az öreg hadnagy úr - és visszavitte a síró, de boldog gyermeket a síró, de szintén boldog anyához.
Aztán egyszer két hétig nem találkozhattak, mert Mary bekapta a kanyarót és kiütéseket és anya félt, hogy elkapja Steve is. elkapta. Akkor meg már minden mindegy alapon, egy kórterembe kerültek. Igaz az is, hogy Mary-t rá két napra hazaengedték, Steve-nek még maradnia kellett egy hetet.

Nagyjából ezek voltak a leghosszabb időszakok, amit külön töltöttek.
Egy osztályba jártak - Mary korához képest kicsit nagyobb, érettebb lányként járhatott Steve osztályában, Huhogókredencen egyébként is kevés volt az iskolai tanerő és az osztálynak használható szabad önkormányzati épület, ezért sok diák került úgy egy osztályba, hogy valójában nem lehetett volna. Vidéki élet.

Az elemi után felköltöztek Pestre. Együtt, egy rokonhoz, kis szobába. Steve dolgozni kezdett, Mary a tanulmányait folytatta. Steve a munka után loholt haza a lányhoz. Mary sokat tanult. Steve sokat dolgozott. Hiába igyekeztek sokat együtt lenni, a közös időt lassan a szerelmetes pillanatok helyett felváltotta a közös alvás és bágyadt elindulás, kora reggel. Egyikük sem érezte jól magát, abban a sorsban, amelyet az élet rendelt nekik. Steve elemelt egy festék spray-t a munkahelyéről, hogy meglepje szerelmét, mert érezte, ahogyan Mary napról-napra eltávolodik tőle. Vissza akarta rángatni a közös életükbe, erőszak nélkül, pusztán a szívére hatva.
A spray-vel lefújta a frissen készült megálló oszlopát. Késő este csinálta, amikor már alig robogott el jármű a megálló mellett és a környéken egy lelket sem látott. Igyekezett ugyan gondosan dolgozni a palackkal, de ez a fajta "művészi munka" távol állt tőle.
Végül elkészült a mű és elégedetten hajtotta jobbra a fejét, hogy még egyszer megnézze, sikerült-e úgy felvinnie a betonszerkezetre, ahogyan kigondolta. Majdnem.
A majdnem az megfelelő.
Izgatottan hazasietett.
Mary már aludt, de a leves a tűzhelyen meleg volt és ízletes.

Másnap a villamoson szótlanul zötyögtek Steve munkahelye és Mary iskolája felé. A megállóhoz érve Steve megbökte Mary vállát: - Nézd csak! - biccentett a felirat felé.
Mary bágyadtan nézett ki az oszlopra, ám mielőtt továbbindult volna a villamos, felismerte a kézírást és a neveiket.
Hálásan mosolygott fel a fiú arcára, aki büszkén húzta ki magát, széles, munkától megerősödött mellét kidüllesztve. Két kis vidéki fiatal a nagyvárosban, egyenesen Repcsehetyegőről.
Egy reszketeg mementója a szerelemnek, fekete festékkel felhordva a hideg betonfalra.
Egy szerelmes és romantikus fiú üzenete egy kedves, okos lánynak.

Vagy csak simán egy senkiházi gyökér tönkre baszta a frissen elkészített megállót, hogy játssza az eszét a ribancának...


2017. január 25., szerda

Blog: Finger-inger

Mi férfiak, mint tökös egyedek, néha elvetjük annak a lehetőségét, hogy egy normális, baráti kapcsolatot alakítsunk ki a nőkkel. Általában ez tök jól indul, azután valahol félresiklik, mint kula a jégen. Egy kedves ismerősöm, aki nő és vendéglátós, kétszer annyi bókot kap, mint én. (Újraszámolom: Tízszer annyit kap.)
Pusztán azért, mert ahogy 'Drás barátom hitvallása is állítja: "Az ember abba szeret bele, amit lát." Ez nálam kimerült pl. abban, hogy egy unásig játszott klippet végül megkedveltem, mert annyit játszotta a kereskedelmi rádió. Azután meg is utáltam, mert kétszer annyit játszotta a kereskedelmi rádió.
A nők megkedvelése is valami hasonló. Egy vendéglátós nő dupla veszélyben van ezért.
Először is a betérő férfi a kapott sört - és egyebeket - összekapcsolja azzal a ténnyel, hogy azt egy nőtől kapja. A férfi egyébként is hajlamos levadászni bármi lepattanót és milyen könnyű már a pultos lánynak udvarolni, hiszen, a sör mellé még kéznél is van!
Kapok egy sört és a csaj sem vállalhatatlan! Akkor udvaroljunk!
És látnom kell, ahogyan kolléganőm napi 10-20 esetben kell, hogy jó arcot vágjon hozzá, hogy a betérő férfi bókjait fogadja, elfogadja.
Az esetek egy részében - főleg szingli vendéglátós lányok esetében - a bók legyezgeti a hiúságát, míg máskor - ittas vendég, tolakodó udvarlás, alapból egy nem kedvelt vendég esetében, semmi borravaló után - taszító, zavaró lehet.

Kolléganőm egyik utolsó kiakadása egy hasonló szituval kapcsolható össze, amikor is egyik kedvenc asztaltársasága, akiket kedvel, mert fiatalok, kedvesek, humorosak, kissé többet engedett meg magának vele szemben. Nem is feltétlenül a abból az irányból érezte teljesen sértésnek a dolgot, mint én, de igaza volt.

A srácok már fogyasztottak rendesen. Egyikük kicsit jobban is szeretné a kolleginámat megismerni, amit megértek, mert ha frissen rakja fel a szempilláját, kifejezetten igézővé válik a tekintete. Meg egyébként sem vállalhatatlan a csaj; tízes skálán van azért hat. Rövid gatyában nyolc.

A szerelmetes ifjú rendesen fogyasztott már, bátorodott, de nem eléggé. Mivel manapság az angol világnyelv és néhány külföldi fiatalember is tartózkodott a társaságukban, néha ezen a nyelven ment a buzdítás, hogy bizony, ideje lenne kissé komolyabban megismerkednie a kolleginámmal. Csak azután valahol az egész félresiklott és olyasmiket lehetett kihallani a zenés, beszédes katyvaszból, amelyek leginkább egy pornófilm első perceit idézték meg számunkra.
Elég annyi, hogy nyers fordításban elhangzott a "her" a "pussy" és a "fingered" szó is, amit nem nehéz összeraknia valakinek, akinek van nyelvvizsgája. (Meg persze volt ott más is.)
Nem állítom, hogy a hölgy hallgatózott, de mivel beszéli valamennyire a nyelvet, azért értette a lényeget.
Nem érintette jól a "finger-inger".
Valahol ezt meg is értem.
Kifakadása elment több felé, hiszen a nők túlgondolkodnak mindent, ezért töredezetten szemezgetek a további agyalásból, beszélgetésünkből.

- Most akkor tényleg csak ennyi lennék? Az a lány, akit meg kell ujjazni? - kérdezte bosszúsan. - Ezért nem tudok bepasizni, mert amikor megkedvelek valakit és kiderülhetne, hogy lehetne komolyabb is, akkor kiderül, hogy én csak az a lány vagyok, akit meg kell dugni és hali.
Tökéletesen megértettem a helyzetét.
Én ugyan már rég nem kapok tolakodó bókokat nőktől - meg, ha kapnék, nem válogathatok már annyira, hiszen minőségem romlása pár éve beindult, nem tehetem meg, hogy ne ugorjak bele egy kis szexbe (Ezúton is jelzem, hogy a 69 nagy kedvencem és ha neked is, és nő vagy - mert lehet, hogy félreértettél valahol - akkor, esetleg, ha gondolod, de csak abban az esetben, mert nem erő... Na, ha szexelnél és pont velem, keress meg a facebook-on, küldj egy fotót, magadról, ne viccelj már ezzel, és meglátlak, beléd szeretek - lehet, hogy csak egy estére, de te úgy fogod érezni, mintha örökké így lenne, mert amúgy meg lovag is vagyok - és összedugjuk, amink van. Esetleg hozok egy üveg rövidet is, ha csak úgy vagy képes rám nézni, ebből ne legyen gond...), de a kolleginám még hisz a szerelemben és tsai.
Őszintén kérdezte tőlem, mély fájdalommal, hogy ő csak ennyit jelent a pasiknak.
Hamar meg kellett nyugtatnom, hogy a fiúk, ugyan hibáztak, de ettől még nem kell a fejüket venni, mert mi, pasik, úgy vagyunk teremtve, hogy alkoholos befolyásoltság alatt kijön belőlünk a szomszéd Jenő bácsi, az alkesz, aki ösztönlény is. Természetes, ha a pasik a nőkről fantáziálnak, róluk beszélgetnek egymás között és ezeknek a beszélgetéseknek a lényege többnyire a szex felvázolásában merül ki. Tény, hogy ha egy nő hallaná, hogy férfi ismerősei miket mondanak róla, bepiálva, vörös lenne a feje, de vendéglátósként pontosan tudom, hogy a nők ugyanígy kibeszélik a palikat, szóval, egál.

Másrészt, a srácok tényleg jó arcok és habár a finger-inger nem veszi ki jól magát, azért ha egy nőt szexuálisan elképzelnek bármilyen státuszban, az valójában egy nem túl érett, de ugyanakkor egy erősen pozitív visszajelzés, még akkor is, ha korábban utaltam rá, hogy a "Férfi abba szeret bele, amit lát." azaz megszokik, így lehet, hogy ha a kolleginám nem az, aki, hanem egy másik lány, szintén megkapta volna az ujjazás lehetőségét, angolul, nem neki célozva.

Kolléganőm kérdezte is, hogy ezek után, most hogyan viszonyuljon a fiúkhoz, mert neki roppant sértő volt az eset és lelkileg is megterhelő, hiszen tőlük nem számított ilyesmire.
Nem tudom, kinek milyen a vérmérséklete - Volt egy vendég, aki azonnal szájakat vert volna be, meg pofonokat osztott volna, de ebben én nem hiszek.
- Szerintem légy nagyvonalú és ezt az esetet felejtsd el. Csíped őket, ők is téged, most meg kicsit meglódult a fantáziájuk. Ha mindenkivel összevesznél, akik megdugnának, vagy minimum finger-inger, akkor lassan nem lenne férfi vendég, akire rá bírnál nézni.
Láttam, hogy ezen elgondolkodik és megnyugszik.

Meséltem neki azt is, hogy miután felhúzta magát az asztalnál elhangzott szexuális utalásokon és leviharzott a konyhába a szakácsnak segíteni, a srácok távoztukban még megkérdezték, hogy megsértették-e - azért érezték, hogy ludasok - és, hogy tényleg beszéli-e az angolt?
- Beszéli és a finger-her-inger eléggé érthető volt számára.
Mosolyogtam, mert az arcukban megfagyott a vér. Én, mint kibic, könnyen röhögtem magamban. És akkor még nem is mondtam, hogy a lánynak angol nyelvvizsgája volt. Meg német. És japánul is tanult kicsit.
Szóval, ha legközelebb 運指 hangzik el az asztalnál, akkor is lesz balhé.

Pár nappal később bejött az egyik fiú és kissé idegesen bocsánatot kért a viselkedésük miatt.
A kolleginám megnyugtatta, hogy kezdhetnek tiszta lappal.
Most szent a béke, mert valójában, csak olyasmi történt, ami a világ összes vendéglátós helyén elő szokott fordulni.
Ez ellen a nők nem tudnak tenni: A férfiaknak tetszenek. Ez ellen pedig a férfiak sem tudnak tenni.
A tetszést meg ki szokták nyilvánítani. Néha nem a legmegfelelőbb módon.

Mert, ha egy férfi elé egy nő sört tesz az asztalra, azzal kicsit olyan, mintha odavarázsolná az otthon melegét. A férfi pedig hajlamos megkedvelni azt a nőt, aki képletesen és a szó szorosabb értelmében "elé teszi a sört".

Nem sikerült hiba nélkül 8.

Sosem fogynak el. Amíg lesz közösségi oldal, rajta humoros fényképek megosztási lehetőségével, addig a vicces képek készítői is fognak hibázni és ezzel "romlásba" taszítani gyönyörű nyelvünket. Ismét sikerült néhány darabkát kimentem azokból a poénosnak szánt képekből, amelyre készítője nem fordított elég időt és nyelvtanilag hibása sikerült a világhálóra küldenie. Mi pedig - cikkemmel tehát én is - hozzájárultunk ezeknek a hibáknak a terjesztéséhez.

Enyhe orosz akcentust vélek felfedezni az erősen megnyomott "férrjedtől" szócskában. 

Az, hogy egy ilyen képen nem használnak ékezetet, alapból bosszantó számomra. Olyan szinte, mintha egy cégérnél hagynánk le az írásjeleket. A z első szó elírása pedig egyenesen bassza a szemem, még akkor is, ha a mondandó lényegét amúgy támogatom. (Az anyagyalázástól eltekintve, persze.)

Van munka egy olyan fotóban, amelyikhez még rajzot is illesztenek és a beírt szöveget a rajz kontúrja mellé rendezgetik. Igazán nem került volna sokkal több időbe, hogy a "gazdagokat" szavunkat helyesen írjuk le.

A vagy szó mellett sokat változhat a mondat jelentése és szerkezete, ha a megfelelő helyről hiányzik a vessző. 

A "mond" harmadik szám, első személy. Helyesen felszólító módban "mondd". Gyakori hiba írásban.

A találkozó szavunk végén tényleg hosszú az ó, viszont, ha egyes szám, második személyben használjuk, akkor rövid. Majdnem sikerült...

Pont a lényeg lett elgépelve. A cica.

2017. január 8., vasárnap

Blog: Náray Tomi behányt

Úgy fogok írni Náray Tomi divattervezőről, hogy valójában munkásságáról egy büdös túróst sem tudok. Hogy erre hogyan vagyok képes? Hát egy zseni vagyok, cseszd meg, nem tudtad? Olyasmiről is lehet véleményem, amiről semmit nem tudok - pl. mindjárt a földönkívüli életformákról is, pedig, arról bizonyítékot se én , se te nem tudtál felmutatni, nem igaz? - de azért majd én jól megmondom.
Elolvastam Náray Tomi kifakadását a facebookon, ám nem is emlékszem rá pontosan. (Ittam...) Elolvastam erről egy felhányt cikket az igen tisztelt like vadász és egyben egyeduralkodó magyar webes felületek kilencven százalékát lefedő, ugyanakkor kb. 4 százalékot sem érő origo vagy testvéroldala a life ponty hu által. Erre sem emlékszem pontosan. (Nem ittam, de minek emlékeznék erre a talmi fontosságú és értékű hírportálra?)

A lényeg, az én olvasatomban. Az év végén, ha már uborkaszezon, fel kell zavarni az álló nehézvizet. Nem ez történt, gondolom, hanem egy celeb - értsd. semmit sem érő, mégis mozgásban lévő számunkra idegen tárgy - felbaszhatta Tomit, a divatőrt, aki erre kifakadt saját facebook oldalán és szóvá tette, hogy mennyire elege van abból, hogy senkik akarnak úgy valakik lenni, hogy közben mások munkáját igyekeznek magukévá tenni. Mivel celebekről van szó, ne szellemi munkákra gondoljunk!
Ezt úgy tudod elképzelni a legjobban, hogy te megdolgozol valamiért, ami egy sportautó, de első kőrre nem te viszed el, hanem a szomszéd, mert te leejtetted a slusszkulcsot, ő, meg mivel lehajolt érte, úgy véli, joga van brummogtatni kicsit a motort.
Náray azt fájlalja, hogy milyen unalmas már - ne felejtsük, hosszú évek bevett gyakorlatáról van szó és nem is nálunk egyedi uralkodó műfaj ez, hanem az egész kerek világon - hogy ő csinál valamit azután jön egy senki vagy egy épp alig valaki, és arra hivatkozva, hogy éppen kétszer volt a tévében és háromszor a rádióban - ah, becsúszott egy poszter is - milyen jó üzlet lesz majd a divatfinak, hogy erre a senkire ráadhatja az általa tervezett ruházatot, és a senki, ezt reklámozza, hiszen rajta van, közben mindenki jól jár.
Tomi szerint ez nem így van. Nem értettem meg pontosan, mire akart kilyukadni, mert nekem ő túl úriember, ami fogalmazását tekinti. Szerintem, nyers fordításban, kurvára nincs rendben, hogy olyan emberek akarnak pompázni az ő kreációiban, akik a.) ezért nem fizettek b.) nem képviselnek semmilyen elfogadható értéket, amit az adott ruhával egyenlőségjel alá lehet vonni. Azaz, kinek kell az, hogy egy bulin két ingyenélő - tisztelet a kivételnek, akik megdolgoznak a sikerért - arról cseréljen eszmét és tapasztalatot, hogy az adott estélyen mindketten Náray ruháját viselik és egyikük sem fizetett érte? Ja, akkor szóljunk már annak a harmadik senkinek, aki a fal mellett mosolyog az ingyen piája fölött, hogy a Náray egy madár és ő is kérjen tőle időpontot, hogy mikor is fogja kegyben részesítve meglátogatni, kiválasztani egy kollázst (Tudom, hogy mást jelent), elvinni magával, majd kitalálni, hogy valójában nem is kell - mert a bulinak közben vége.

Akarom én, hogy mondjuk Győzike engem reklámozzon? - Nem feltétlenül, mert az a vendégkör, akit esetleg hírneve bevonz, nem az én vásárlói körömnek felel meg. Az értelmesebbje - hú, ez túl nyers? - meg eleve azért nem fog komolyan venni, mert egy Győzikével "akarom eladni magamat". Nem, köszönöm, de jó bornak nem kell ilyen cégér.

Náray megelégelte, hogy mindenki "vele takarózik", ugyanakkor, ha fizetni kell, hümmögés a válasz. Ha nem tudod megengedni magadnak, hogy fizess nekem a szellemi termékemért, miért gondolod, hogy te több vagy, mint átlag János, aki belép az utcáról és kér egy gatyát, amit nem szándékozik kifizetni, mert nincs is pénze?
Te jobb vagy, mint átlag János?
Neked alanyi jogon jár, az, hogy ingyen hordj?
Miért?
Mert ott pózolsz néhány értéket nem teremtő címoldalon és pár olyan fesztiválon vagy versenyen, ahol lúzerek indulnak és le van zsírozva a végeredmény?
Vagy, mert megjelent hat cédéd, meg felénekeltél harminc dalt? Esetleg, mert véletlenül a te fizimiskáddal adták el az új magyar filmet, aminek a nézettsége nem éri el egy Pest megyei kisváros létszámát?
Magyarországon - sőt, a földön - van bárki, aki megérdemli, hogy ingyen kaphasson bármit, aminek van hozzáadott értéke?
Úgy vélem, igen, csak ezeket az embereket nem a celebvilágban kell keresni.
Akik megérdemlik, hogy kapjanak valamit, azok pl. azok a rendőrök, akik mínuszban fagyoskodnak, miközben a határt védik olyanoktól, akiknek itt sem kellene lenniük.
Vagy a nővérek, akik ezekért a piti pénzekért hajnalban ágytálat cserélnek betegek alatt - már amelyik épp nem fekete nővért játszik persze. A tanárok, akik tényleg szeretik a gyerekeket és akiknek hatására egy rossz kölyökből később értékes felnőtt válik.

Csak nekik nem azokra a hívságokra van szükségük, amiket a celebek maguknak akarnak és ők, a mindennapi emberek nem kerülnek a címoldalra, ellentétben azokkal, akiknek eleve egy normális világban létjogosultságuk sem lenne.

Náray Tomi, én, mint ezredik senki (Ne lovagoljunk a számokon) kihívlak téged, mert nekem könnyű más fa***val verni a csalánt.
A ruháiddal ne celebeknek kedvezz, akik valójában meg sem érdemlik. Keress valakit -lesz segítséged a facebookon, az biztos - és add olyannak, amit szeretnél, aki nem engedheti meg magának, de tényleg megérdemli. Legyen az egy óvónő, akit egy közösség szeret, vagy egy tűzoltó, aki életet mentett. Adj nekik egy szép kosztümöt vagy egy csinos nadrágot, mert megteheted, hogy adhatsz!

És ne csak te. Mindenki, aki adni tud.
Keressünk igazi hősöket, igazi embereket.

Megjegyzés: Természetesen ismerem Náray Tamás nevét, mert ha valaki nagyon jó abban, amit csinál, annak a nevét illik ismerni, főleg ha egy szűk réteg tagjáról van szó.

Megjegyzés 2: Náray Tamás nem szereti, ha le-Tomizzák és ebben nincs semmi kivetnivaló. Én is utálom, ha becézik a nevemet. A cikkben kizárólag stilisztikai oka van a becézett formának, irodalmi szempontból használtam ezt a megszólítást.