Félre ne érts, nem akkor kapok idegzsábát, amikor azt közeli ismerősök kérdezik, akikkel esetleg van egyfajta közös múltam vagy közösségi kapcsolatom. De minimum szexuális kíváncsiság, egymásra utaltság, szakmai összefonódás, rokoni szál, stb.
Nem. A gálám - bármit is jelentsen ez a kifejezés vagy simán rosszul értettem a szót/szavat - akkor fordul ki, amikor ez szinte rendszeressé válik és olyan valakitől, akivel ezek a kapcsolódási pontok nem állnak fenn, mert alig ismerem, esetleg a nevénél többet nem tudok róla és még csak a szimpátia sincsen meg közöttünk. (Bár, ez általában később derül ki, mikor belekezdek a válaszcsapásba...)
Ülök a gép előtt vagy épp nem, aludnék, esetleg nyomogatom és számomra fontos dolgokkal foglalkozom - mert amit épp csinálunk az mind very important fontos nekünk - és akkor megjelenik a szövegbuborék: - Szia, mizu!
Esetleg két betű megnyomása között. Ne mondd, hogy neked nincs olyan ismerősöd, aki ha így rád ír, legszívesebben könnygázt dobnál mellé, hogy taknya-nyála folyjon! Mert nem tudsz, nem akarsz vele beszélgetni.
- Szia, mizu?
Milyen egyszerű ez neki, nem igaz? Két rövid szavacska és ha te pár kerek mondatban nem írsz vissza, még te leszel az, aki megsérti illetve alkalmatlan a csoporton belüli életre, hiszen ő csak "jót akart", érdeklődött, kíváncsi volt, semmi több.
Nem. Ő valójában kurvára unatkozik, semmi dolga nincs és az ismerősei között egyetlen egyet sem talált, csak pont téged, hogy az unalmát elverje kissé. Ami viszont - gondolj bele - eléggé gáz, hiszen van vagy száz ismerőse - esetleg több - és tényleg te vagy az akivel csevegni akarna a semmiről???
Szóval, valahol sajnálatra méltó, ha reálisan végiggondoljuk, hogy pont te lettél az, akitől vár némi kommunikációt. Ejj.
Viszont, arra már nem veszi a fáradtságot emberünk, hogy ez a kommunikáció minőségi beszélgetésként induljon, hiszen semmi jellegzetes és érdekes formula nincs belecsomagolva, ami téged, mint nagyjából idegent, esetleg motiválna arra, hogy koptasd a billentyűket.
- Szia, mizu?
Hát ez mire való?
A legtöbbször ilyenkor arra vetemedek, hogy rövidre zárom azt, aminek létre sem kellett volna jönnie és egyetlen szóban kulminálok minden gondolatot, amely eszembe jut ilyen kedves érdeklődés láttán. Ez a válasz pedig a - Semmizu!
Ha még mosolyjelet sem rakok mögé előfordul, hogy az illető veszi a lapot és nem fog többet hozzám szólni. Néha csak aznap, máskor soha többet.
De a "Semmizu" Kung-Fu-ja nem feltétlenül elég erős. Ha esetleg kedves érdeklődő másik fél tovább lép és erőlteti, akkor jönnek a következő formulák: - És a melóban?
Na, most jobb esetben legalább tudja, hogy mit melózol és esetleg van is rálátása. Ha nincs szerencséd, akkor ez csak a "Szia, mizu" egyik bővített formája, mert még mindig unatkozik és nem jött rá, hogy te viszont nem és mivel ezt a nem unatkozó szintedet tartani szeretnéd, nem akarsz semmiről írni, hanem ott folytatnád, ahol abbahagytad, amikor megkeresett.
Nos, ha nem akarom bő lére ereszteni, ha az illető ellenkező nemű (általában az, mivel a férfiak nem sűrűn vetemednek a semmiről sem szóló beszélgetések internetes megkezdésében, hiszen arra találták ki a közös sörözést.), akkor szoktam a nem kicsit szexuális tartalmú kérdések és válaszok megfogalmazásához nyúlni. Elsőnek, mindjárt - főleg, ha sejtem, hogy a szimpátia csak a semmitmondó üzenetváltásban merül ki - bekérdezek egy olyasmit, amire elvileg pontosan tudom a választ: - Nincs kedved átjönni hozzám este?
Ha szerencséd van, az illető azonnal kihátrál és már a semmizu sem érdekli.
Ha nincs szerencséd, nem hátrál ki, hanem belekezd egyfajta beszélgetésbe, amelynek ugyanúgy sem eleje, sem vége, de legalább valamennyire szórakoztató lehet, hiszen van, aki komolyan veszi kérdésed és nem tiplizik le, de esetleg elkezdi kifejteni hozzáállását az ilyen egy-éjszakás kalandokról, az udvarlás teljes hiányáról, és a többi.
Néha bizony el kell magyaráznod még azt is, hogy te azért nem fogsz udvarolni, mert nem járásról van szó, hanem egy felkínált szexuális bestiálisról, aminek lényege, hogy átjön hozzád, adsz neki (előbb bort, utána békességet), aztán távozik. Hol van itt hely egy udvarlásnak? (Jobb esetben kifejtheted neki, hogy ő írt rád, így lehet, hogy félreértettél valamit, meg ha nem ér rá, nem gond, rajta kívül mások is szoktak "Szia, mizu?"-t írni és van aki tényleg hajlandó...)
Ettől még nem lesz több témád az illetővel, mert a szex sem az, ez hamar kiderül, de legalább te sem unod magad halálra és ő is kiélheti magát ideig, óráig. Vagy azonnal lekopik, vagy futtatja magát, téged, esetleg filozofálgat.
De ezekkel elvagy te is, hiszen a telefonodat nyomkodtad vagy a gép előtt ültél és bármilyen fontosat is csináltál korábban, egy idegen személy szexualitása azért lehet számodra még akkor is érdekes, ha maga a személy nem feltétlenül. Ha nem így lenne, szerinted nézne valaki pornót a neten???
Ezért váltotok néhány üzenetet és neked érezned kell, hogy kissé elmenj alpárba, mert a végén tényleg beszélgetni fogtok, de te nem akarsz, mert a témán kívül, amit te erőltetsz, tényleg semmitek nincs egy dumához.
Nos, ilyenkor kezdem megszólítani a másikat olyan ragadványneveken, amiket vélhetőleg nehezményezni fog. Mert annak ellenére, hogy unalmában Sziamizu, attól függetlenül azért nincs veled olyan bizalmas viszonyban, hogy az elbírjon egy olyan megszólítást, mint pl. Puncis. Erre robbanni fog és sértődni. Úgy sértődik, hogy te elvileg nem sértetted meg, csak kissé túl messzire merészkedtél a szexualitásotokat boncolgatva.
Mi a legrosszabb, ami történhet?
Megsértődik, ír egy kioktató választ, letiltja, hogy visszaírhass - velem történt már ilyen - és legjobb esetben, töröl, mint ismerőst. Neked ez nem biztos, hogy nagy érvágás, hiszen valószínűleg eleve ő jelölt be téged annak idején és nem fordítva.
Egy sziamizuval kevesebb!
De még mindig nem biztos, hogy ezzel megúsztad, mert mi van, ha alszik rá egyet, eltelik egy hét és feloldva az egyoldalú tiltást, ismét rád ír? (Ezért kell a kölcsönösség nevében neked is azonnal ignorálni az illetőt, mert ha letiltja, hogy visszaírj neki vagy reagálhass rá, akkor azt te is megteheted. Képzeld el, hogy mondjuk egy kis idő múlva már annyira unja magát, hogy ismét rád fanyalodjon, de miután erőt vesz magán és feloldja a tiltást, rádöbben, hogy ő nem tud kezdeményezni, feléd. Először még azt is hiheti, elbaszott valamit. Aztán rájön, hogy mi történt és vagy végleg leszakad rólad, vagy egyéb módon keres meg, hogy figyelmedért kuncsorogjon, te pedig, a végén még úgy gyakorolhatsz kegyet rajta, hogy eredetileg te sértetted meg.)
Akkor nem marad más hátra, mint a B válasz, amely kijózanító, hideg vizes vödör hatású és sajnos, az előző módszertől eltérően már elég sértő: Megírod neki kerek-perec, hogy nincs időd semmizu beszélgetésre és ha lehet, kíméljen meg tőle a továbbiakban.
Erre is volt példa és ugyan nem tiltott és törölt az illető, de soha az életben nem kezdett bele egy semmitmondó beszélgetésbe, miközben én a gép előtt ülve épp a világot próbáltam jobbá tenni.
Ahelyett, hogy egy kicsit vele beszélgettem volna.
A semmizuról.
(Megkérem ismerőseimet, akikkel egyébként szoktam beszélgetni, hogy olvasás után ne higgyék, hogy olyan kurva vicces, ha rám írnak privátban egy sziamizut! Külön kiemelném Cicc-et, Viktort és Vegyi gyümit.)
* Legalább száz dolog van, amit utálok. Neked is van ilyen listád, amit nem írtál még meg, de folyamatosan bővül.
A fotót a neten találtam a Telegraph oldalán: Fotó helye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése