Blog: I'm Rich! - avagy gazdag lettem egy pillanat alatt...

Kedves ismerősöm!
Tudom, hogy mostanában kicsit megváltoztam. Tisztában vagyok vele. Számot vetettem magammal és úgy vélem, mivel istentelenül gazdag lettem, jobban meg kell válogatnom a barátaimat. Talán ezért nem írok rád mostanában, ezért kerüllek. Nem érzem magam irigynek, most, hogy 650 (vagy bármennyi) fontot (vagy eurot, dollárt, videójáték tokent) nyertem. Vagy százezret. Esetleg milliót. Ez nagyon nagy pénz, és olyan emberekkel akarom élvezni, akiket szeretek. Miért is lennék irigy? Az te vagy!
Ha téged kerülni kezdtelek ezekben a napokban - hetekben, hónapokban - akkor nem kedvellek annyira, hogy e hatalmas summát veled együtt szórakozzam el.
Nem a te hibád! Én nem voltam elég jó barátod.

Tudod, kaptam egy levelet valami placentától, hogy gazdag lettem. A pénz megváltoztatja az embert. Most például engem. Mert gazdag lettem, baszd meg, ha nem fogtad volna fel!!!

Te, aki most olvasol, nem lettél azon szerencse részese, hogy együtt költsd el velem a még meg sem kaparintott, de komolyan és hitelt érdemlően beígért vagyonkámat. Holnap ezen levéllel bemegyek az ERSTE bankba, hogy adósságaimat rendezzem. Úgy vélem, ha a levél tartalma hamis, még akkor is a nyakukba lehet jogilag varrni egy jó kis precedenst teremtő büntető pert, megtévesztésért és csalásért. De amennyire tudom, arra is van törvényi kitétel, ha valakinek megígérsz valamit, akár csak szóban, majd azt nem teljesíted. Már azért is lehet perelni. Ez meg le van írva! Látom, szememmel és te is!

Én meg egy egész levelet kaptam, fontosss helyről!
A Jóisten áldásával, mától én magam is egy vagyok azon emberek közül, akik megtehetik, hogy a sajtpultból ne árcédula, hanem külcsín alapján választhassak. Mostantól nem érdekel, mennyibe kerül egy kis doboz áfonya, ha szeretem. Elveszem, kosárba teszem és kifizetem, azután hagyom megrohadni a hűtőben. (Még a hűtőben is meg tud rohadni két nap alatt a kis bogyesz...)

Szóval, hajnali egykor elolvastam a levelezésem és világossá vált számomra, hogy a világháló használatának köszönhetően, meg mert szép a szemem, valakik szerint megnyertem a világ egyetlen olyan lottónyereményét, amelyért sosem töltöttem ki szelvényt!

Szerencsére nem kell sokat tennem azért, hogy jövő héten ne kelljen munkába mennem. Sőt, sehova sem. Elég lesz, ha házhoz rendelem a kaját és azzal ki leszek elégítve.
El kell küldenem a teljes nevem, ami két szavacska csupán, Ez teljesíthető.
Aztán cím. Ez sem gond. Báró vagyok. Mostantól. Szólíts így!!!
Nem bátya...

Aztán, kell a szex. Azt szeretem, nem lesz gond.
Meg valami kor. A kora középkor megteszi. Azt küldöm el nekik.
Foglalkozásnak még nem tudom mit írok, de mivel a telefonom is akarják, a kettő közül a régebbit elküldöm nekik. Egy ősi Nokia.

Ha ezekkel megvagyok, megkapom a 650-et! Ezret, milliót, billiót!
Amint ez megtörténik, ne keress. Kilépek a rendszerből elmegyek valami olyan helyre, ahol egész nap esik és nem Anglia, mert az a második legnagyobb Európai magyar város és nem akarok ismerősbe botlani, hogy miután megtudják, mekkora szerencsém volt, kölcsön kérjenek egy sörre valót, vagy vegyek nekik buszjegyet hazáig, mert nem jött be az élet. Nekem meg igen. Ez tuti, benne van a levélben!

Vagy te nem hiszed?
Nem hiszed, hogy a világháló egy hatalmas találmány, amely akár ily módon is megváltoztathatja az életünket?
Azt hiszed, nem lesz egy fillérem sem?
Szerintem a levél nem kamu!

Legalább annyira biztos vagyok ebben, mint a másik levél valóságtartalmában, amely szerint ha bekapok egy kapszulát, én leszek az ország legnagyobb szexrobotja.
Akár tök egyedül is!

Rendeltem is egy dobozzal.
Majd kifizetem a nyereményemből.

Blog: Rosco Winggings halála

Mivel lehet feldobni egy haldoklót?
Az a súlyától függ.

Rosco Winggings egynyári maffiózó volt. Májusban kezdte pályafutását és alig három hónappal később, Augusztus 19.-én végére is ért. Még tudtam fogni a kezét, miközben tucatnyi lőtt sebből vérzett. A rendőrség értetlenül állt az eset előtt. Ilyet még nem láttak. Korábban én sem. Nem nálunk.

Az éjszaka is nyitva tartó boltba siettem, felvágottért. A rendőrség átellenben, tégla épületben. Én befelé tartottam, egy férfi lépett ki közben.Sosem láttam korábban.

Miközben én a sorok között válogattam, odakint fegyverek dördültek el. Eddig csak akkor tudtam vizelni, ha megfelelő helyen álltam, rákészültem és elengedtem magam. Most, kiderült, hogy gyakorlatilag akkor is képes vagyok rá, ha közben fejest ugrom némi toalett papírba és felhalmozott gyümölcsbe.

A pult mögött álló hölgy ugyanezt tette. Nem érdekes részletkérdés, ki utánozott, kit.

A rendőrség egy peren belül a helyszínre ért. Futva. A Rosco Winggings nevű férfi a bolt előtt haldoklott. Mikor kimásztam fedezékemből, beletenyereltem a vérébe. Megragadta a csuklómat és a fülembe suttogott. A rendőrség kérdezte mit. Nehezen hitték el, hogy a sokk miatt nem értettem semmit. Nem fogta fel az agyam.

Winggings csak elbúcsúzott. Én egy órát ültem egy kihallgatóhelyiségben és olyasmiket kérdeztek, amire nem tudtam megfelelően válaszolni. Egy másik helyiségben a boltos hölgyet faggatták. Kettőnk között ő járt rosszabbul... Hiszen ő beszélt is az áldozattal és volt kommunikáció.

A rendőrök árulták el, hogy Winggings éjszakai életet él és azon belül ismert figura. Mielőtt hazaengedtek, egy pszichológussal is beszélnem kellett, hiszen trauma ért és olyan vér száradt a kezeimen, amelyek nem jártak ereimben. Csak úgy engedtek haza, hogy ha tökéletesen érzem magam és, ha később eszembe jut bármi, akkor segítenem a rendőrség nyomozását, hiszen elképzelhető - nem mondod - hogy leszámolás szemtanúja voltam. Itt azért helyesbítettem, hogy szemtanúnak nevezni engem túlzás, mert az arcom többnyire egy kiló kopasz-barackban merült el, miközben történt a leszámolás. Legjobb esetben is csak annyit tudok mondani, hogy a lövés pillanatában még száraz nadrágban álltam egy bolt közepén, a következő pillanatban pedig vetődöm bármibe, amit magam előtt láttam. A boltban szerencsére nem árultak medvecsapdákat.
Ettől függetlenül megígértem, hogy jelentkezem, ha bármi eszembe jut, amit a haldokló mondott nekem.

Természetesen megígértem, hiszen jó állampolgár vagyok.
Azonnal szólni fogok, ha memóriámban felszakadozik a fekete függöny és eszembe jut bármi.

Pl. hogy az 5-ös úton hányadik kilométerkőnél kell megállni egy kicsit ásni, hogy az a táska Euro visszakerüljön a kereskedelem véráramába.

Blog: Kamu diéta a Lives?

 Mindig is szerettem az Internetnek azt a szegmensét, amely csodaszereket hirdet, amelyek szebbé, egészségesebbé teszik az életünket. Persze, számomra furcsa, ha valaki nagy szavakat használ és mindenféle orvosokkal, közemberekkel támogatja meg eredményeit, hiszen manapság ezeket a véleményeket egy perc alatt lehet ellenőrizni a világhálón. Pl. ha egy pirulát valami kedves arcú doki reklámoz, hogy az nekünk mennyire jó a vérkeringésünkre, nehezen hiszem el a jótékony hatást, ha a doki és a pirula nevét beírom a keresőbe és alig néhány oldalt dob ki találatnak. Csodaszer esetében ez eleve kizárt. A csodákat az emberek megosztják egymással, nem igaz?
Ha valaki feltalál egy tablettát vagy vitaminkoktélt, amellyel egy hónap - máskor 3 nap alatt - eltűnnek a visszereink és a mellékelt fotókon egy joviális doktor mosolyog, névvel - legyen Dr. Huba Töhötöm - akkor ha beírom az illető nevét a gugliba, ugyan dobjon már ki számomra bármilyen értékelhető szakmai múltat, mert ellenkező esetben úgy vélem, a reklám kimeríti a törvénytelen piaci jelenlét fogalmát. Ha nincs Dr. Huba Töhötöm, akkor akivel az adott terméket reklámozzák ugyanolyan fiktív, mint az adott termék hatékonysága. Ha viszont ez áll fenn, akkor azt törvényi úton kell azonnal szabályozni, hiszen aki ilyen hazugsággal reklámozza termékét, az erősen veszélyezteti az egészségünket, annak ellenére, hogy éppen gyógyulni vágyunk.

Internetes szenzáció, üvölt a szalagcím, de kezeljük ezt helyén.

http://imprssng.pro/rndr/Dr_Toth_Lives_Pectin_HU_N/?esub=-3AnVzAhEEAcoEEWdSBgABAAEAAcACYRcCgAIBmwGIBCHIbXs

 A fent látható oldal például simán egy hasonlóan felvázolt átverés része. Miért az? Először is, ha megnyitod a linket, találsz rajta olyan fontosnak és hivatalosnak tűnő fejlécet, ami egyenesen visszaélés az RTL klub logójával. Nyomkodtam én mindenre, de semmi nem történt.
Be is teszem a fotót, amit kimentettem:

- Hoppácska! Nem tudom, ki ez a Dr. Tóth, meg, hogy milyen műsorról beszélünk, de az, hogy Dr. Tóth, szerintem az egyik legtöbbet használt magyar családnév, másrészt az oldalon látható olyan fülekre, mint "RTL Klub" vagy "Hírek" eleve rá sem tudunk nyomni, mert vakfoltok a képen. A Sarka Katás frissre meg miután sikerült rányomnom, átvitt egy hirdetési oldalra. Köszi.

Azon se lepődjünk meg, hogy a termék neve simán felcserélhető, hiszen, míg pár napja úgy írtak róla a cikkben, hogy Chocolate Slim, addig mostanra már a kevésbé fellengzős - aha - Lives nevet kapta, ami, amennyire angolul tudok, kb. annyit tesz; Életek!

Nézzük csak meg, hogy a cikk alig változott:

Egyik nap Chocolate Slim, másik nap már Lives. ember legyen a talpán, aki tudja, hogy mitől is fogyunk így valójában.

A fotó annyira tetszett Kiss Alizról, hogy rá is kerestem, ahogy társkereső oldalak esetében is szoktam. Ezt találtam:

Egyértelműen kamu, de aztán a beszélgetéshez mellékeltek egy fotót is az ifjú hölgyről, aki sokat fogyott, csak az a baj, hogy a fotót, ha rákeresünk a gugli fényképkeresőjével, egy szovjet vagy orosz utódállam Tatyanaját dobja ki a kép alapján. Most akkor Kiss Aliznak van egy megszólalásig egyforma ruszki ikertestvére vagy a Tatyana Rybakova magyarul annyit tesz: Kiss Aliz?

Az egyetlen, amiben a fotó szovjet vagy mi hölgye hasonló, hogy ő is valamilyen hihetetlen fogyókúrával házal az Interneten. Azért tegyük hozzá, hogy ha egy személy - főleg egy filigrán hölgy - kb. 3 hónap alatt, mint ahogyan a cikk állítja, megszabadul 54 kilótól, De vannak benne egyéb finomságok, mint pl. amikor megkérdezik a szakértőket - egy embert, csak valahogy a nyelvtan sem erőssége a cikknek - akit Banga Péternek hívnak, és létező személy, csak egy baj van vele, hogy érsebész specialista, így a fogyással kapcsolatban vajmi kevés hitele lehet annak, amit állít. Dr. Banga Péter úr, önnek szerintem visszaélnek a nevével!

Részlet:

Kérdezzük meg a szakértőinket erről. Dr. Banga Péter, Ön hallott már a Lives?

Üdv, igen, már hallottam erről az étrend-kiegészítőről. Én úgy tudom, hogy a klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy az egyes fogyasztók 2 vagy 3-szor annyi súlyt képesek leadni a Lives ital rendszeres fogyasztásával. A Lives javítja az anyagcserét és elégeti a zsírt.

Részlet vége.

Aztán megemlítik a Dukan diétát is, mint egyet a sok közül, amely nem volt alkalmas szenvedő alanyunk súlyfeleslegét kordában tartani. Ez meg, ha úgy tekintünk a cikk-re, aminek tűnik, azaz, hogy egy fércmű és hamis állításokkal van tele, akkor rágalom a Dukan diéta ellen és annak kifejlesztőjének szintén van miért jogorvoslattal élnie a kamu lehetőséget megszellőztető oldallal szemben, ami mögött el nem tudom képzelni, milyen cég, magánszemély vagy szervezet állhat.

Azért, amennyire tudom, fiziológiailag sem marad nyom nélkül egy három hónapos, közel félmázsás fogyás, hiszen a testen lévő, kifeszült bőr, ennyi idő alatt nem tud rugalmasan visszaszűkülni, ezért ha a hölgy tényleg ezzel a módszerrel fogyott volna le, nem fotókat készítene a finom kis alakjáról, hanem korrekciós bőrműtétekre járna, hogy a felesleges bőrt eltávolítsák a karjáról, combjairól, hasáról és ahol még található belőle.

Nos, nem vagyok oda érte, hogy ismerőseim ilyesmiket posztolgatnak az Interneten és azok valóságtartalmáról semmilyen módon nem tudnak meggyőződni. Mondjuk, be kell látnom, hogy erre sok esetben nincs is módjuk.
Csak annyit kérek, ha egy lehetséges csodálatos gyógymódba futsz bele a továbbiakban, azt kezeld nyugodtan fenntartással - Hidd el, ha megtalálják a rák ellenszerét, azt már este fogod látni a világ valamennyi híradójában.

Azt is nehezményezem, hogy a termék facebook oldalán hivatkoznak egy Pál Júlia nevű dietetikusra, de ha az ő nevét keresnéd meg a gugliban, akkor csak a Lives-szel kapcsolatban találsz róla utalást, a tevékenységének egyéb nyomát nem leled meg hatalmas betűkkel. Úgy vélem, ha valaki elismert dietetikus és szakmai fronton kiemelkedő hitele van - így ajánlására az egyszeri termék fogyasztó odafigyelhetne - annak sokkal nagyobb hírének kellene lennie az Interneten. Nem két-három cikkben, hanem oldalakon keresztül, hiszen ha nem vagy fent a keresőben, akkor szinte nem is létezel - bár, ez erős sarkítás.

Ja és ezek után ezt a Lives nevű terméket nem merem jó szívvel senkinek sem ajánlani. Természetesen elképzelhető, hogy ártalmatlan, sőt, akár jótékony hatása is igazolt lehet, holmi teszteknek köszönhetően, de ha így van, akkor miért van ilyen talmi promóciós anyagokra szükség a népszerűsítésének érdekében???

A Lives facebook oldala: L I V E S

A Lives reklám oldala: L I V E S

Ha esetleg lenne kérdésed, tedd fel nekik!

Blog: Egy régi szerelem előkerül: 5. nap

Dehogy került. Nem abban a formában.
Egyet mondjuk láttam egy társkeresőn, de nem biztos, hogy saját magát rakta fel, mert három fotójából kettőn nem ő volt. Azt hiszem, tinder lehetett, de azt is fenntartással kell kezelni.

Dolgoztam végig és sehol semmi.
Nem panaszkodom. Csak megjegyzem.

A régi szerelmeknek az agyamban van a helye, nem az ágyamban.

Társkeresős nyögve-nyelős: Alana, 38

Még mindig meglep, hogyan próbálja egy app funkcióját a felhasználó a saját képére formálni. Amennyire tudom, a tinder gyakorlatilag egy szexpartner keresőként kezdett funkcionálni. Ennek ellenére, sok hölgy már kategorikusan kiírja adatlapjára, hogy ők bizony, egy éjszakás kalandok helyett sokkal inkább egymáshoz bújós, kézbe kulcsolós sétákban hisznek és a nagy kifli -  kis kifli párosításban. Nincs ezzel baj, hiszen magam is inkább azért vagyok a tinder tagja, hogy hátha ott botlom bele az igaziba, de közben nem felejtem el, hogy eredetileg mire is számítsak.
Aztán vannak az önérzetesek, akik nem, hogy nincsenek tisztában a tinder eredeti irányával, de okosan számon kérik azokon a használatát, akik azzal a szándékkal közelednek, amire eredetileg az app. hivatott volt létrejönni.
Na, ez már mondjuk nettó ostobaság a felhasználótól és nem elég, hogy az illető ostoba is, de mérhetetlenül arrogáns mellé.

Dugógépek kíméljék, mert minek a tinder amúgy? Rendben, eltekintek az ékezetek használatától, így sok hibát el lehet kendőzni, de azért, ha te nem vagy valamivel tisztában, ne a másikon kérd már számon, mert kurva gyorsan te leszel a szánalmas.
A Pfff nálam eleve kimeríti egy írásos csevegésben a dedó fogalmát. Nem szeretem a pufogó embereket. Általában őket a kevés érv, sok felesleges hangoskodás jellemzi.

Az arca egyébként is nagy, hiszen nem az ő dolga irányítani, habár, mint kiderül, tudna, mert képessége van rá. Te nem irányítasz, te akarnok vagy. Nem ugyanaz. Isten mentsen tőled minden normális palit. Gyere össze szépen egy hozzád való hasonló emberrel, aki majd első nagyszájú megjegyzésedre televeri a kedves pofidat, hogy tudd, milyen valójában irányítani.

Nem azt kívánom, hogy ilyen barátod legyen, hanem azt, hogy olyan ne legyen, akinek te lennél a pestise.

Blog: Semmizu

Ha valamit gyűlölök - ahogy öregszem, egyre nagyobb lesz ez a százas lista* - akkor az a "Szia, mizu?" kérdéskombináció, amit annak idején megkaptam néha az iwiw-en is és most, mivel a közösségi életünk áttevődött a facebook-ra, megkapom néha ott is.
Félre ne érts, nem akkor kapok idegzsábát, amikor azt közeli ismerősök kérdezik, akikkel esetleg van egyfajta közös múltam vagy közösségi kapcsolatom. De minimum szexuális kíváncsiság, egymásra utaltság, szakmai összefonódás, rokoni szál, stb.
Nem. A gálám - bármit is jelentsen ez a kifejezés vagy simán rosszul értettem a szót/szavat - akkor fordul ki, amikor ez szinte rendszeressé válik és olyan valakitől, akivel ezek a kapcsolódási pontok nem állnak fenn, mert alig ismerem, esetleg a nevénél többet nem tudok róla és még csak a szimpátia sincsen meg közöttünk. (Bár, ez általában később derül ki, mikor belekezdek a válaszcsapásba...)

Ülök a gép előtt vagy épp nem, aludnék, esetleg nyomogatom és számomra fontos dolgokkal foglalkozom - mert amit épp csinálunk az mind very important fontos nekünk - és akkor megjelenik a szövegbuborék: - Szia, mizu!

Esetleg két betű megnyomása között. Ne mondd, hogy neked nincs olyan ismerősöd, aki ha így rád ír, legszívesebben könnygázt dobnál mellé, hogy taknya-nyála folyjon! Mert nem tudsz, nem akarsz vele beszélgetni.

- Szia, mizu?

Milyen egyszerű ez neki, nem igaz? Két rövid szavacska és ha te pár kerek mondatban nem írsz vissza, még te leszel az, aki megsérti illetve alkalmatlan a csoporton belüli életre, hiszen ő csak "jót akart", érdeklődött, kíváncsi volt, semmi több.
Nem. Ő valójában kurvára unatkozik, semmi dolga nincs és az ismerősei között egyetlen egyet sem talált, csak pont téged, hogy az unalmát elverje kissé. Ami viszont - gondolj bele - eléggé gáz, hiszen van vagy száz ismerőse - esetleg több - és tényleg te vagy az akivel csevegni akarna a semmiről???

Szóval, valahol sajnálatra méltó, ha reálisan végiggondoljuk, hogy pont te lettél az, akitől vár némi kommunikációt. Ejj.
Viszont, arra már nem veszi a fáradtságot emberünk, hogy ez a kommunikáció minőségi beszélgetésként induljon, hiszen semmi jellegzetes és érdekes formula nincs belecsomagolva, ami téged, mint nagyjából idegent, esetleg motiválna arra, hogy koptasd a billentyűket.

- Szia, mizu?

Hát ez mire való?

A legtöbbször ilyenkor arra vetemedek, hogy rövidre zárom azt, aminek létre sem kellett volna jönnie és egyetlen szóban kulminálok minden gondolatot, amely eszembe jut ilyen kedves érdeklődés láttán. Ez a válasz pedig a - Semmizu!

Ha még mosolyjelet sem rakok mögé előfordul, hogy az illető veszi a lapot és nem fog többet hozzám szólni. Néha csak aznap, máskor soha többet.

De a "Semmizu" Kung-Fu-ja nem feltétlenül elég erős. Ha esetleg kedves érdeklődő másik fél tovább lép és erőlteti, akkor jönnek a következő formulák: - És a melóban?

Na, most jobb esetben legalább tudja, hogy mit melózol és esetleg van is rálátása. Ha nincs szerencséd, akkor ez csak a "Szia, mizu" egyik bővített formája, mert még mindig unatkozik és nem jött rá, hogy te viszont nem és mivel ezt a nem unatkozó szintedet tartani szeretnéd, nem akarsz semmiről írni, hanem ott folytatnád, ahol abbahagytad, amikor megkeresett.

Nos, ha nem akarom bő lére ereszteni, ha az illető ellenkező nemű (általában az, mivel a férfiak nem sűrűn vetemednek a semmiről sem szóló beszélgetések internetes megkezdésében, hiszen arra találták ki a közös sörözést.), akkor szoktam a nem kicsit szexuális tartalmú kérdések és válaszok megfogalmazásához nyúlni. Elsőnek, mindjárt - főleg, ha sejtem, hogy a szimpátia csak a semmitmondó üzenetváltásban merül ki - bekérdezek egy olyasmit, amire elvileg pontosan tudom a választ: - Nincs kedved átjönni hozzám este?

Ha szerencséd van, az illető azonnal kihátrál és már a semmizu sem érdekli.
Ha nincs szerencséd, nem hátrál ki, hanem belekezd egyfajta beszélgetésbe, amelynek ugyanúgy sem eleje, sem vége, de legalább valamennyire szórakoztató lehet, hiszen van, aki komolyan veszi kérdésed és nem tiplizik le, de esetleg elkezdi kifejteni hozzáállását az ilyen egy-éjszakás kalandokról, az udvarlás teljes hiányáról, és a többi.

Néha bizony el kell magyaráznod még azt is, hogy te azért nem fogsz udvarolni, mert nem járásról van szó, hanem egy felkínált szexuális bestiálisról, aminek lényege, hogy átjön hozzád, adsz neki (előbb bort, utána békességet), aztán távozik. Hol van itt hely egy udvarlásnak? (Jobb esetben kifejtheted neki, hogy ő írt rád, így lehet, hogy félreértettél valamit, meg ha nem ér rá, nem gond, rajta kívül mások is szoktak "Szia, mizu?"-t írni és van aki tényleg hajlandó...)

Ettől még nem lesz több témád az illetővel, mert a szex sem az, ez hamar kiderül, de legalább te sem unod magad halálra és ő is kiélheti magát ideig, óráig. Vagy azonnal lekopik, vagy futtatja magát, téged, esetleg filozofálgat.
De ezekkel elvagy te is, hiszen a telefonodat nyomkodtad vagy a gép előtt ültél és bármilyen fontosat is csináltál korábban, egy idegen személy szexualitása azért lehet számodra még akkor is érdekes, ha maga a személy nem feltétlenül. Ha nem így lenne, szerinted nézne valaki pornót a neten???

Ezért váltotok néhány üzenetet és neked érezned kell, hogy kissé elmenj alpárba, mert a végén tényleg beszélgetni fogtok, de te nem akarsz, mert a témán kívül, amit te erőltetsz, tényleg semmitek nincs egy dumához.

Nos, ilyenkor kezdem megszólítani a másikat olyan ragadványneveken, amiket vélhetőleg nehezményezni fog. Mert annak ellenére, hogy unalmában Sziamizu, attól függetlenül azért nincs veled olyan bizalmas viszonyban, hogy az elbírjon egy olyan megszólítást, mint pl. Puncis. Erre robbanni fog és sértődni. Úgy sértődik, hogy te elvileg nem sértetted meg, csak kissé túl messzire merészkedtél a szexualitásotokat boncolgatva.

Mi a legrosszabb, ami történhet?
Megsértődik, ír egy kioktató választ, letiltja, hogy visszaírhass - velem történt már ilyen - és legjobb esetben, töröl, mint ismerőst. Neked ez nem biztos, hogy nagy érvágás, hiszen valószínűleg eleve ő jelölt be téged annak idején és nem fordítva.
Egy sziamizuval kevesebb!

De még mindig nem biztos, hogy ezzel megúsztad, mert mi van, ha alszik rá egyet, eltelik egy hét és feloldva az egyoldalú tiltást, ismét rád ír? (Ezért kell a kölcsönösség nevében neked is azonnal ignorálni az illetőt, mert ha letiltja, hogy visszaírj neki vagy reagálhass rá, akkor azt te is megteheted. Képzeld el, hogy mondjuk egy kis idő múlva már annyira unja magát, hogy ismét rád fanyalodjon, de miután erőt vesz magán és feloldja a tiltást, rádöbben, hogy ő nem tud kezdeményezni, feléd. Először még azt is hiheti, elbaszott valamit. Aztán rájön, hogy mi történt és vagy végleg leszakad rólad, vagy egyéb módon keres meg, hogy figyelmedért kuncsorogjon, te pedig, a végén még úgy gyakorolhatsz kegyet rajta, hogy eredetileg te sértetted meg.)

Akkor nem marad más hátra, mint a B válasz, amely kijózanító, hideg vizes vödör hatású és sajnos, az előző módszertől eltérően már elég sértő: Megírod neki kerek-perec, hogy nincs időd semmizu beszélgetésre és ha lehet, kíméljen meg tőle a továbbiakban.

Erre is volt példa és ugyan nem tiltott és törölt az illető, de soha az életben nem kezdett bele egy semmitmondó beszélgetésbe, miközben én a gép előtt ülve épp a világot próbáltam jobbá tenni.

Ahelyett, hogy egy kicsit vele beszélgettem volna.

A semmizuról.

(Megkérem ismerőseimet, akikkel egyébként szoktam beszélgetni, hogy olvasás után ne higgyék, hogy olyan kurva vicces, ha rám írnak privátban egy sziamizut! Külön kiemelném Cicc-et, Viktort és Vegyi gyümit.)


* Legalább száz dolog van, amit utálok. Neked is van ilyen listád, amit nem írtál még meg, de folyamatosan bővül.

 A fotót a neten találtam a Telegraph oldalán: Fotó helye.

Blog: Baszd meg az anyád-kupon

Az origo és a life oldala magas szinten műveli azt, amit nem újságírásnak hívunk, hanem klikkvadászatnak. A lényeg, hogy van egy szar, sokszor semmiről sem szóló cikked - nem feltétlenül bulvár, hanem valahol egy az alatti szint - és ahhoz olyan címet kreálsz, ami után az egyszeri olvasó - verjem abba is, meg magamba is, hiszen én is bedőlök néha - megnyitja azt a szart, amit elvileg létező emberek cikként aposztrofálnak az oldalra.
Ha esetleg az olvasottság visszaesik vagy eleve nem volt túl magas, akkor kreálnak egy másik féle fogalmazványt a cím helyére, hogy aki esetleg elsőre nem nyitotta meg az oldalt - és legtöbbször nincs is miért - az is odatévelyedjen.

Jelen esetben megint sikerült hányingerkeltően elkapni az olvasó farkát és megrángatni a hálószoba felé ezzel a címmel. Gyengébbek kedvéért bekereteztem. Ez kérem, egy határozott kijelentés, nem igaz?
Miután ráklikkelünk, azonnal életbe lép a varázslat, amely a kijelentést - annak ellenére akként lehet értelmezni, hogy nincs mögötte írásjel - azonnal megváltoztatja a labilisabb kérdésre és találgatásra:

Azért ez így már kifejezetten a "kurva anyja" nem igaz?
Itt már kérdésként veszik elő, meg feltételezésbe bocsátkoznak.
Szerintem, egy ilyen erőszakos marketing után nem sértő, ha az oldal szerkesztőinek adunk egy virtuális baszd meg az anyádat kupont.

Zárójelben jegyzem meg, hogy nincs nekünk olyan szerencsénk, hogy ettől a buflák fejű majomtól megszabaduljunk. Hajdú Petya a magyar bulvár és kamu rákfenéje.

Egy ájulás margójára.

Meleg volt lent a konyhán. Igyekezett kereszthuzatot előidézni azzal, hogy a pincelejárót kinyitotta. Néha sikerült ezzel légmozgást okoznia. Ketten dolgoztak odalent a konyhán. Ő és a kézilányt helyettesítő pultos, Jóghia.
Nagyjából tudták a dolgukat. Ráf – becenév volt – kiosztotta a teendőket és ráhagyta Jóghiára a pizza készítést, mert azt már tudta, a többivel meg maga birkózott meg. Húsok, főzés és sütés. A többivel a lány igyekezett elbánni. Nagyjából sikerült is, hiszen nem volt vészes a forgalom. Délután hat körül azonban, Ráf nem érezte jól magát. Hónapok óta görcsölt be a teste bármelyik pontja. Sok folyadékot ivott, mert azt a tanácsot kapta, hogy az segíthet. Volt már orvosnál is a tüneteivel, de nem kapott még hiteles diagnózist. Egy pizzát sütött a lány, Ráf mellette állt, kissé megszédült.
- Te is hallod ezt a hangot? – kérdezte bizonytalanul. Az arca és a világ előtte egyszerre szürkült el.
- Milyen hangot? – kérdezte a lány.
Ráf remegni kezdett és úgy hörgött, mint valami rémfilmben a halálból visszatérő holtak.
Jóghia egyetlen pillanatra azt hitte, Ráf csak viccel és a hangokat igyekszik megszemélyesíteni számára. Azután megdöbbent, mert a remegés erősödött és a férfi elszürkülve a hideg padlóra omlott.
Odabent a világ is elszürkült számára, akárcsak a bőre az arcán. Jóghia megijedt és felkiabált a kollégájának, aki pincérként szolgálta ki a vendégeket.
- Story, Ráf összeesett!
- Tessék?
- Ráf elájult! Azt hiszem rohama van.

Story egész napja arról szólt, hogy igyekezett nem érezni a fájdalmat, amelyet a kidörzsölődött combja okozott számára. Nagyjából délutánra sikerült is kissé felülkerekednie rajta, mert a combjára húzott cicanadrág a fekete utcai nadrágja alatt, kellemesen lefedte a sérült részt, és addig igazgatta, míg legkevésbé irritálta mozgás közben a combjának sebes területét. Ezzel együtt is enyhén sántikált. Lebotorkált a lépcsőn, ami a konyhába vezetett az üzlettérből. A bal oldali helységben Ráf a földön feküdt, Jóghia pedig csészealj nagyságú szemekkel pislogott a kollégájára.
Story bemászott a szekrények és a tálaló pult közötti szűk részbe, hogy jobban megnézhesse a szakácsot. Enyhén habzott a szája, zilálva vette a levegőt és a külvilág egyáltalán nem volt rá hatással. Félig leereszkedett pillái között elrévedt a tekintete.
- Kell egy fakanál… törülköző… hívni kell a mentőket.

Drás a pizzafutár odafent várta a hívásokat az erre a célra beszerzett telefon mellett ülve. A saját már a kezében volt, mire Story felért a konyhából.: - Hívjam a mentőket, vagy hívod te?
- Hívd, mert én visszamegyek. – közben Story kiemelt egy jéghideg ásványvizet a hűtőből és a pultból egy tiszta törülközőt. Még hallotta, ahogy döngve leszaladt a konyhába, ahogyan Drás valakivel beszél.
Bevizezte az anyagot és megtörölgette vele az ájult férfi arcát. Az nagyjából rendszeresen vette a levegőt, de falfehér volt az arca. Szuszogott. Jóghia közben azért kivette a sütőben éppen sütött pizzát, amit odafent várt egy pár, akik a vonatot akarták elérni. Az étteremnek mennie kell, vagy mi…

A mentő perceken belül kiért. Nehézkesen jutottak be a ház udvarán keresztül a pincébe. Közben végig a lépcső minőségére tettek szemrehányó megjegyzéseket, mintha az nem az épület elöregedett része lenne, hanem az étterem területe és cserére szorulna. Hosszú percekig tartott, mire Ráfba életet leheltek és felkísérték. A férfi a házból távozott, az udvaron keresztül. Még elég bizonytalanul sétált, de támogatták.
A pizza kiért az asztalra.

Jóghia és Story végigcsinálták a napot, mert közben egy ismerős beugrott, hogy befejezze a konyhai munkát. Előre megfőzött holnapra, aznap pedig már csak pizzát adtak ki a konyháról. Többnyire egyébként is az fogyott a legjobban. Drás tíz körül távozott, munkáját befejezve. Jóghia és a konyhai besegítő fél tizenegy körül hagyták magára Story-t egy ismerősével, aki érte jött, hogy hazavigye.
- Még van egy kis utunk, ha itt végeztünk.
- Mi történt? – kérdezte Cic, az ismerős, miközben barackot pucolt, amit majd felhasználnak a holnapi gyümölcsleveshez. Cic ezzel vette ki a részét a családi vállalkozásból. Volt fél órája gyümölcsöt pucolni.
Story elmesélte neki mindazt, amit már korábban te is olvastál!
- Be kell vinnünk a holmiját szegénynek a kórházba, ahová bevitték. – Story egész este rosszul érezte magát, mióta a szakácsot látta földön feküdni. Saját maga jutott eszébe és a saját nyavalyái. Meg az, hogy milyen védtelen az ember egy konyha kövén feküdve, szájában egy fakanál nyelével.
Story betett a szatyorba még egy hideg ásványvizet – ugyanazt a márkát, amivel korábban lemosta Ráf arcát és homlokát – egy rostos levet, egy csomag vécépapírt, mert azt minden kórházi csomagba bele szoktak tenni egyet és végül néhány barackot abból, amit éppen Cic pucolt és kockázott fel előre a hétre.
Végül, mikor végeztek, igyekeztek rendet hagyni maguk után, bár Story tökéletesen kimerült a hosszú hétvége három napja alatt. Lett volna még mit csinálnia, de inkább legyintett egyet és ment a kórházba. Még pár ezer forintot is magával vitt, hogy legyen majd a szakácsnál készpénz, mivel eléggé üresen vitték el magukkal a mentősök. Egyébként is ledolgozta a fél napját, így járt neki a fizetés.

Húsz perccel később Cic és Story megálltak a kórház előtt. Vihar készülődött. A távolban már villámok cikáztak és a szél megvadult, akár egy vadló és szemetet szórt szerte a sötétségbe. A levegő ettől függetlenül friss és aromás volt. Story egyedül ment be a kórházba, hogy megkeresse a délután behozott Ráfot. Cic jelezte, hogy addig valahol leparkol és megvárja.

Az épületben most néma csend honolt. Korábban, mikor hasonló időben Story erre járt, nagyjából két éve, nagy volt a zsivaj. Akkor diagnosztizálták nála a rákot. Annak egy viszonylag gyógyítható formáját. Egy nő sétált ki a portáról, elindulva valami ismeretlen cél felé, de látszott rajta, hogy „otthon van”. Story őt szólította meg, mert már homályosak voltak az emlékei róla, hogy merre is járt, amikor korábban itt volt.
- Elnézést, a sürgősségit keresem. Behoztak egy ismerőst a délután.
A nő sokkal kedvesebb volt, mint az, aki két évvel korábban először beszélt vele egy nővérpult túloldaláról, miközben az adatait vette fel. Mosolyogva mutatta az irány: - Arra tessék menni, követve a piros vonalat.

Igen, a piros vonal, jutott Story eszébe. Felment hát a lépcsőn, alig merve felnézni a piros vonalról, mintha attól félne, ha felemeli a tekintetét, elveszíti az irányt. Egy perccel később besétált egy aulába, ahol két éve már járt. Most nem volt tele hangos emberekkel, tolószékekkel, orvosi ágyakkal, amelyeket mozgatni lehet. Sehol egy biztonsági vagy nővér, esetleg beteg.
Egyetlen ember ült a fal melletti székeken és bágyadtan majszolt egy szendvicset. Közben felnézett és meglátta a közeledő Story-t. Ráf volt az. Őszintén meglepődött.
Story szintén.
- Csak így egyedül? – kérdezte mosolyogva.
Ráf fáradtan mosolygott, letette a szendvicset és felállt, hogy kezet nyújtson.
- Igen, most várom a CT eredményét.
- Behoztam a holmidat, ami bent maradt nálunk. – Story lepakolta a férfi válltáskáját és a cipőjét tartalmazó szatyrot az egyik székre. Amit hozott neki a zacskóba, azt megmutatta. – Nem nagy dolog, de hoztam vizet, üdítőt, vécé papírt és pár szem barackot. Ja, meg a pénzed is. A többit még elszámolod később a főnökkel, hirtelen pár ezret hoztam csak.
Ráf  kissé megereszkedett. A szeme elhomályosodott, és a hangja is megremegett.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy behoztátok és bejöttél.
- Ez semmiség. Jobban vagy, mit tudsz már?
- Igazából semmi biztos. Vettek vért, most várom a koponyaröntgen eredményét.
Beszélgettek még pár percet, mielőtt Storynak indulnia kellett.
- A számod megvan, de te is hívd a főnököt, amit megtudsz valamit. Jelentkezz mindenképpen. Vigyázz magadra ember!
- Még egyszer köszönöm, hogy bejöttél.
Kezet fogtak és Story kiment Cichez. Nehezen vette a levegőt. Ráf családja még nem tudott bejönni hozzá, pedig állítólag van asszony és gyerek is. A telefonját pedig otthon hagyta, ezért nem tudtak rajta senkit értesíteni. Story emlékezett, hogy amikor ő volt itt korábban, nála volt telefon és ketten is eljöttek érte, hogy életének egy nehéz szakaszának első útján elkísérjék. Az egyik öccse és egy barátja jöttek érte, amikor megtudta, hogy leukémiás.
Nem tudta elképzelni, hogy vajon mit fognak Ráf fejében vagy szervezetében találni, de félt, hogy ő sem fog jó hírt kapni. Sajnálta, hogy egyedül ült ott a váróban, láthatóan egy száraz szendvicset majszolgatva és várva, hogy valami jó hírt kapjon.
Story elgondolkodott rajta, hogy talán nincs is asszony, sem gyerek, aki várja őt otthon.
Talán Ráf tök egyedül él a világban és senki nincs, akinek hiányozna.
Story azon töprengett, hogy bár neki is van betegsége, és bár nem kielégítő az élete, azért volt, amikor nem egyedül kellett egy váróban ülnie és szembenéznie a szarral.

Cic kissé feljebb állt meg. Story az érkező viharban sétált a parkolóból ki az utcára. Pár perc múlva már beült a kocsiba.
- Akkor most? – kérdezte Cic.
- Tecsó. Ahogy megbeszéltük. Kell pár apróság a melóba holnap reggelre. Mert az üzletnek mennie kell.
- Oké. Akkor kösd be magad!
Story megtette. A vásárlás egyébként is megtisztította az agyát. Nem akart a váróteremre gondolni.
Az eső pedig kopogni kezdett a kocsi tetején.

(A történetben szereplő események nagy része megtörtént és nagyjából így. Az esetleges változtatásokat a befogadás megkönnyítésének érdekében és a személyek védelmében eszközöltük.)