Blog: Születésnap Lauránál 2016

a kenyér már kész az útra, sofőr meg sehol. Addig megittam egy kakaót.

Idén is volt születésnapi party Lauránál. Nem volt persze olyan nagy sikere, mint a tavalyinak, bár, ezt nem tudnám helyesen megítélni, hiszen valójában csak délután négyre sikerült megérkeznem, ezért az egész napos programból csupán négy kerek órát élvezhettem igazán.
Mondjuk úgy: nem volt szerencsém.
Öcsém már kora reggel jelezte üzenetben, hogy ott lesz. Felvesz valakit és megy ki bulizni.
Én jeleztem hasonló mód, hogy ha lesz aki felvesz, megyek magam is. (Rá gondoltam.) Hiszen nekem kellett volna vinnem a kenyeret, meg talán jeget is, bár kocsi nélküli embert jégszerzéssel megbízni még óvatos fogalmazásban is elég pozitív hozzáállás az élethez. A kenyér, meg mint tudjuk, roppant fontos kelléke egy bográcsolós főzésnek, hiszen ami zsírt belecsepegtetünk az ételbe, a felhalmozott kenyér fogja felszívni, azzal az alkohollal egyetemben, amit a begyek szívnak fel, ivás közben. Mert ne legyen illúziód; ezek a begyek felisszák ami az asztalon van. (Ezek alatt nem a sajátomat értem, hanem a bulin előforduló baráti körét.)
(Valójában én vettem volna a jeget és valaki nagyon gyorsan, a még olvadó jéggel, kivitt volna a buliba. Csak nem így lett.)

Stefi öcsém a ráutaló magatartást nem képes észlelni - az irónia fogalmával is vannak gondjai - így amikor néma segítségkérésként jeleztem neki, hogy fuvarra várok, valahogy nem vette a lapot. Nem is csodálom, hiszen mint később kiderült, hogy ő már akkor régen ott bulizott és a gyomorba juttatott pálinka, kenyér nélkül - ne felejtsük el, hogy azt elvileg én viszem oda - elég hamar lerészegedést okoz. Piásan meg nem vezetünk.

Mondjuk, biztos hamarabb keresek alternatív buliba jutási módot, ha egy három betűs "Oké!" helyett valami ilyesmit ír nekem, az a jó képességű: - Oké, de indulj el, mert mi már itt vagyunk!
Erre csak azért nem volt módja, mert az oké pötyögés közben vezetett és zöldet kapott, így a továbbiakban inkább odafigyelt, mint ide, rám. (Más számítások szerint azért írt csak okét, mert közben a kezébe nyomtak egy pálinkát és egy kézzel egy olyan nagy okostelefont nyomogatni nem túl könnyű.)
Megint más vélemények szerint Steff úgy vélte, hogy amit ő vállalt, - azaz, hogy bebaszik a bulin - azt már elkezdte teljesíteni, én meg amit vállaltam, - hogy kenyeret viszek jéggel - meg majd teljesítem én is.

Öcsém ezzel kb. két órára kilépett az életemből én meg lassan készülődtem, hogy hátha visszaír, hogy mikor vesz fel. Így kb. tíztől délig, állandóan a Facebook oldalt pillogtam, hátha visszapittyeg egy hatalmasat, hogy jön értem a limuzin. A fürdést is úgy végeztem, hogy vizes testemből a klaviatúrába csöpögött a folyadék és a kenyérért is kutyafuttában szaladtam le, nehogy lemaradjak arról, hogy rámírnak közben, hogy hahó, kapd össze magad, mindjárt ott vagyunk érted! Akkor még reménykedtem benne, hogy akit Steff felvesz a városban, azzal Erzsébet felé enyhe kitérővel kiugranak értem. Hát, szerveztünk már jobban is. Jó, naiv volt tőlem azt hinni, hogy elférek az autóban, mikor már rajtam kívül ketten már voltak benne. Négy ember, egy gépkocsiban? Hülye vagy?


Öcsém aki fontos volt, magához ragadta Tündércukkerájt és Nyomi Tomit, de mivel valahogy én is eszébe jutottam, délben üzenetben rám kérdezett, hogy vajon hol a tökömben vagyok, ha nem a bulin. Elképzelni sem merem, milyen tudatmódosító vette ilyesmire rá Steffit, de ha tippelnem kéne, a Laura lehetett. Elég az hozzá, hogy két részeg böffentés között jutott rám egy szemrehányó telefonhívás: - Te hol a tökömben vagy? Már mindenki itt van! - mondta Steffi. - Ez hazugság! - mondtam én, mert én nem voltam ott.

Nos, ekkor már biztos voltam benne, hogy nem az öcsém lesz a szabadjegyem a tó mellé.
Jött a B terv, Miló, aki szintén meg volt hívva, de ő meg délelőtt pihen, lassan készül fel az ilyen utakra. Megborotválkozik, felveszi magára a jobbik formáját, megválik némi orrszőrtől, hajat mos, stb.
Szóval, leszaladtam kenyérért és annak ellenére, hogy az zacskóban volt, már száradni kezdett, mire végül négy körül felvett Miló barátom és mehettünk a buliba. Négykor! Tudod mi az barátok között egy buliban? Az kb. olyan, mintha ott sem lennél, mert addigra mindenki bebaszott és tudnak olyan poénokon is röhögni, amihez neked 6-8 óra hátrányod van.

A teraszon kellemes szél fújdogált.

Azt, hogy addig mi történt ott, nem tudnám megfogalmazni. Inni ittak, mert mire odaértünk, hangos volt a zsiv... Laura, és a többiek közül páran kezdtek elpilledni. Befutott Cic is, tortát hozott. (Csak itt jegyzem meg, hogy Cic ezer jó tulajdonsága közé tartozik, hogy akiket szeret, annak tortát süt vagy visz. Ez nem feltétlenül ugyanazt jelenti, mert van, hogy olyan torát visz, amit nem sütött. De csak legvégső esetben. Szóval, ha szeretnél egy jó tortát a szülinapi bulidra, barátkozz össze az én Cic barátommal. A közösségi oldalon az ismerőseim között keresd. Persze, néha elborul az agya és beléd köt és olyankor fekete borsot szórok a szemébe majd elszaladok, de mi ez az apróság azért, hogy krémes finomságokat tömhetek a gyomromba...)

Laura első kérdése az volt, hoztam e jeget. Nem volt szomjas, azt láttam, de baszd meg, az, hogy jég nincs, azt persze tudta! Mikor harmadszor is rákérdezett, akkor már éreztem, hogy ez a buli nem ugyanaz, mint egy évvel korábban. Itt kérem, bebasznak mind, csak én vagyok, aki szopik és jeget kéne hozzon. (Mondjuk itt fogadom meg, hogy soha, senkinek nem viszek jeget ebben az életben, mivel kocsim és fagyasztóm sincs! Rendben? Te, aki barátom vagy majd leszel, ha meghívsz egy ilyen eseményre, előbb fogok kötelet vinni, amivel gabona köröket fogunk gyártani, mint egy zsák jeget. Nem azért, mert sokba kerül, hanem mert nincs módom rá, hogy utaztassam. A kenyeret legalább megettük...) Ezt az apróságot azért a következő húsz évben majd a fejéhez vágom és ezzel el is lesz intézve a dolog! (Tomi nem felejt, hiszen Steff azóta is kapja, hogy nem vitt ki inni, és ha már itt tartunk, te Patrícia, mi a faszom van a lenyúlt fülhallgatómmal, amit én sorsjeggyel nyertem meg, te meg azzal, hogy a táskádba tetted??? (Az érintett pontosan tudja, mire gondolok, de azóta is tagad!)

Amikor már lépni sem tudsz, ott van Steff és segít.

Ott volt Steff korábbi barátnője, aki egy tündércukkeráj. (Amúgy tudom a nevét is, csak Szandy külön megkért rá, hogy a bulin készült kompromittáló fotókkal ne bombázzam szét a világhálót és úgy vélem, akkor már a nevét is illik megváltoztatnom, hiszen senkinek semmi köze hozzá, hogy szeret nyáron fürdőruhában bulizni. Még esetleg több helyre hívnák és látnák, hogy milyen jó kis seg*** - akarom mondani, hogy mennyire csinos.) Ott volt Laura egy férfi ismerőse, aki annak ellenére, hogy nem ivott keveset, igyekezett bűvkörébe csábítani tündércukkerájt. Néha meghúzta a haját, meg ilyesmi. Aztán ott voltak a szomszédék, meg néhány ismerős meg nem ismerős. volt, ki jött, volt ki ment. Ott volt Kristián, Laura élettársa, aki hibái ellenére is egy végtelenül türelmes fiatalember. Laurához szüksége is van minden lelkierőre. Bár, nekem halkan megjegyezte, hogy pár hónapja az OBI-ban leárazva vett egy fejszét és a nyele csodálatosan simul a tenyerébe. Néha, mikor még Laura nincs otthon, előveszi és suhogtatja. Nem tudom, mit akart ezzel elárulni nekem, de kettőt balra léptem tőle. Cic hazaszaladt a karaoke technikáért, mivel Zoli barátunk szokásához híven eljátszotta a repertoárjának azt a részét, amit józanul tud, aztán a délután folyamán már csak akkor ment a szintihez, amikor kikapcsolta azt, mert valami fura okból, azt nem szereti, ha más nyomkodja vagy indít el rajta demót. Igaz, ő meg saját okán nem képes már játszani rajta, ezért a készülék, nem először, halkan gerjeszti a hangszórót, de amúgy kihasználatlanul foglalja el a terasz egyik sarkát. Zoli egyébként közel két órán keresztül szemezett a telefonjával és mivel a neveket már nem látta rajta, igyekezett hívást kezdeményezni oly módon, hogy a neveket a telefonba súgta, ám mivel a hangfelismerő applikáció nincs a készüléken, nem történt semmi.
Arra a kérdésre, hogy játszol e Zoli valamit a szintiden, legalább tízszer felelte, hogy igen, de nem tud telefonálni ezen a tetves szaron. És nem játszott a szintin. Mert a tetves szart bűvölte. Tényleg fárasztó ugyanazt a párbeszédet hallgatni másfél órán keresztül. Az vigasztalt minket, hogy azért közben csak bealudt és előkerült egy magnó, amiről nyolcvanas slágereket küldtünk ki a tó fölé.

Nyomi Tomi (Azért nyomi, mert nyomdász) Ászok sör ivás közben lépett ki a rendszerből és nagyjából az ott töltött négy órámból kettőt alvással töltött, egyet meg műanyag pohárba. Mikor végre elkészült az ebéd, vagy minek hívjuk azt délután ötkor, azért bele tudtunk diktálni egy tányérnyi paprikás krumplit, amiből még azt is felette, amit a terasz betonjára ejtett, a kutya őszinte bánatára, mert az meg késve érkezett Tomi lábához. Cserébe lenyalogatott némi száradó vért Tomi sípcsontjáról, mivel korábban, amikor már javában ivott, de még nem aludt el, sikerült elfelejtenie, hogy a ház és a terasz között nincs egy lépcső, hanem kb. 50 centi mélység. Sajnos erről lemaradtam, pedig biztos könnyesre röhögöm magam rajta, mert ilyen geci vagyok, ahogy Tomi korábban már ezerszer megjegyezte ezt rám a Patkó pultjánál ülve, más témákkal kapcsolatban.

Tündércukkeráj szerencsére a nyári melegben megfelelő öltözékben várt minket, ami bugyi és melltartó. Nem tudom, említettem e már, hogy mennyire jól esik az embernek ránézni? Laura is hasonlóan öltözött, bár, bizonyos okokból az ő összeállítása nem volt ugyanolyan felvillanyozó, mint az alig húsz éves tornász-sporting girl-é. Csináltam is közel száz fotót róla, többnyire hátulról, Lauráról egyet, szemből. Ezt később töröltem, de addigra már megrepedt a telefonom kijelzője. Kösz. Tündércukkeráj fotóit személyes használatra tettem félre későbbre - ha nem leszek milliomos akinek saját pornószínészei vannak - amikkel kapcsolatban annyit kért, hogy ne tegyem őket nyilvánossá. Ezt megígérhettem, hiszen a blogomat alig olvassák...
Az írásom végére be is biggyesztek néhányat róla a sikerültebb fotókból, amiket már később csináltam róla, amikor pár percre félre tudtunk vonulni a ház másik végébe, anélkül, hogy megzavartak volna minket, de ez miatt igazán nem kell lejjebb görgetned. Várd ki annak is a sorát. Csak azt tudom mondani, hogy Tündércukkeráj egy igazi bombázó és olyan pózokba tudja csavarni gazella testét, amilyeneket nem nagyon láttok a tankönyvekben.
(Képek a cikk végén)

Steff persze adott az érzésnek, hiszen igazi sportoló. Mire megérkeztünk, már kedvesre* itta magát és még abba is belement, hogy fürdőruha nélkül csobbanjon párat. Gondolom, a finom pálinkától kimelegedett és egyedül ezzel a módszerrel volt képes lehűteni forró testét. Képek erről is vannak, amiket majd lent kereshetsz meg!) * A kedvesre itta magát azt jelenti, hogy többször megölelt és hangosan kimondta azt a szót: a bátyám!

Mi volt még?
Kedvenc jelenetem, amikor a tortagyertya gyújtás után Laura új dolgot próbált ki. Arccal belemászott az egyik tortába, amit kapott. Egyrészt, poénforrásnak kitűnő és szórakoztató fotókat lehet így készíteni, másrészt, emlékeztetnem kell magamat arra, hogy ha egyszer én csinálok neki tortát, abba megfelelő mennyiségű erős paprikát tegyek, hogy a tortám ilyetén meggyalázása ne maradjon megtor(tát)latlanul. Később sikerült lecsípnem magamnak ebből a megszégyenített tortából egy kicsi darabot és be kell valljam, sajnálatos, hogy ebek harmincadjára jutott, mert ritka finom volt az íze. A torta persze körbejárt, így végül összekente a fél társaságot. Hiába, tud ez a Laura.

A másnapi meló miatt - nem voltam a toppon - meg Milónak is mennie kellett, ezért lassan, olyan nyolc körül, kezdtünk hazafelé szédelegni. A többiek még buliztak egy sort, amiről szintén nem írnék, hiszen nem voltam ott, meg hát, történtek dolgok, amiket nem szívesen kotyognék ki. (Pl. a gruppent, mert az milyen már... igaz, ezzel lemaradtam az élőszereplős pornómról, amit ingyen élvezhettem volna.)

Szóval, ha azt hiszed, leléptünk onnan és utána elszabadult a gyönyör, akkor nagyon tévedsz. Semmi ilyesmi nem történt. A brigád ivott és zenélt egészen hajnalig, majd ki hazaszéledt, ki elaludt, ahol tudott.

A beígért fotókat sajnos nem tudom prezentálni, hiszen ahogy sejthetted, habár csipázzuk egymást tündércukkerájjal, azért annyira nem, hogy mindenféle szexis fotókat csináljon velem eldugott sarkokban. Nem rajtam múlik...

Steffről meg tényleg van pár mentett képem és videóm, ahogy csupasz seggel csobban a tóban, ám ezeket nyilvánossá tenni elég nagy bunkóság lenne vele szemben.
(Ha mégis kiváncsi vagy ezekre a képekre és videókra, némi ellenértékért cserébe küldöm az adatokat. A számlaszámomat ez ügyben privátban kérheted. Negyven feletti nőknek olcsóbban megszámítom!)

Ebből a buliból is tanultam:
1.) Ha bulizni mész, legyél egyértelmű! Hívj fel mindenkit és aki először jön érted, azzal indulj el. Célozgatni kevés, mert van, akinek az agya nem képes az ilyesmit dekódolni.
2.) Szaros seggű kutyát ne öleljünk magunkhoz, mert elképzelhető, hogy olyan lesz a hasunk.
3.) Ha egy kis tálból eszünk valami snack féleséget és valaki, akiről tudjuk, hogy pisálás után nem feltétlenül mos kezet, belenyúl a tálba, ne legyünk szégyenlősek azt visszatenni az asztalra és beszüntetni a további fogyasztást.
4.) A részeg embereket könnyebb elviselni, ha te gyorsabban és jobban berúgsz.
5.) Ha valaki mezítláb az asztalon táncol, vigyázzon, hogy törékeny dolgokat ne rúgjon le róla, mert később simán beleléphet.
6.) Mindig meg kell hívni valakit a bulira, aki kocsival van és nem iszik, mert ő lesz majd az, aki megoldja azokat a hirtelen fellépő problémákat, amiket te már nem fogsz tudni: pl. elugrik további alkoholért.
7.) Ha sok csinos lány egy szál bugyiban flangál az arcod előtt - vagy elég egy is - valami nagy tárgyat tarts az ágyékod elé, amíg megnyugszol.
8.) A csinos lányokról készíts sorozatfényképet. Majd otthon kiválogatod.
9.) Cigivel a szájban fejest ugrani a teraszról a tóba, elpocsékolt dohány.
10.) Már jó előre húzd ki magad a munkarendből a jövő évi buli idején. Nem szabad ilyesmiket kihagyni, még akkor sem, ha csak alig négy óra az egész. (De törekedj, hogy legközelebb több legyen!)

A kedvenc fotóm arról a napról:

Hogy a csodában sikerült szakállat csinálnia a habból???